Espelkampi élmények a tanár szemével

2017. október 7-én az Arany János Református Általános Iskola és a gimnázium diákjaiból és tanáraiból álló küldöttség elutazott Espelkampba, Nagykőrös testvérvárosába. Az egyhetes cserediák programban az espelkampi Birger-Forell-Sekundarschule és Birger-Forell-Realschule tanulói és tanárai fogadták a kőrösieket. Bencsikné Szilágyi Zsuzsanna tanárnővel készítettünk interjút, akit a kint szerzett élményeiről kérdeztünk.

Hányan vettek részt a gimnáziumból a cserediák programban? 

21 diák, Ragóné Ország Zita tanárnő, Ecsedi Péter tanár úr és jómagam utaztunk Espelkampba. Azok a diákok és tanárok fogadtak bennünket, akik tavaly szeptemberben itt jártak nálunk Nagykőrösön. Én első ízben jártam a németországi testvérvárosunkban és nagyon jó élményekkel tértem haza.

Meséljen egy kicsit a vendéglátóikról! 

Ursula Beinlich az espelkampi iskolai centrum igazgatója, Bӓrbel Schultz a gimnázium tanára, ahol 1300 diák tanul és több, mint 100 tanár dolgozik. Sok testvérvárosuk van, olyan országokkal állnak élő kapcsolatban, mint például Oroszország, Lengyelország vagy Tanzánia. Egy svéd küldöttség éppen előttünk volt ott. Mivel a németek szeptember közepén kezdik az iskolát, így egymás után két csoportot is vendégül kellett látniuk gyors egymásutánban. Vasárnap délután 15 órára vártak bennünket. A diákok elmentek a családokkal, bennünket tanárokat pedig az iskolában köszöntöttek egy kis megvendégeléssel ("Kaffee und Kuchen"). Az énektanárnő férje például frissen sütött kuglóffal várt.

Hogyan telt az első nap?

Hétfőn délelőtt mindenki iskolába ment a vendéglátóival. Ott 7:50-kor kezdődik a tanítás. Mi tanárok is mehettünk órákat látogatni a gimnáziumba. Én például egy dupla kommunikáció órán voltam, ahol az volt a feladat, hogy újságcikkeket kellett tv-s hírré átdolgozni. Érdekes volt látni, hogy 4 vagy 5 csoport alakult, amiből 3 rögtön kiment a folyosóra megoldani a feladatokat. Volt aki a pad tetején ülve állt neki a feladatnak. Ha a gyerekek elakadtak a megoldásban, akkor odamentek a tanárhoz, segítséget kértek. Folyamatos volt a járkálás, de dolgozott mindenki. Az sem volt baj, hogy zaj van. Számomra pozitív megtapasztalás volt, hogy az iskolai élet nem annyira merev, mint a miénk.

Volt más érdekesség az iskolai életükben? 

Van ebédszünetük a tanítási órák között, hisz többnyire fél 4-ig is ott vannak. Nagyon jó svédasztalos menzájuk van, minden nap kétféle főétel közül lehet választani. Van salátás pult is és desszert is. Automatákból lehet italhoz jutni, kávét viszont nem ihatnak. Mobiltelefont sem használhatnak az iskolában, még a menzán sem.

Miben más az ottani oktatás, mint a miénk?
Többnyire projekt munkában dolgoznak. A tanárok megadott fogódzókkal kiadják a feldolgozandó anyagot, melyet a gyerekek együtt fedeznek fel, miközben tanulnak is. Hetente vagy kéthetente van "Lernzeit", amikor szabadon tanulják az adott tantárgyat. Elvonulnak az iskola épületben kis csoportokban. Megvan minden tárgyból, hogy mit kell csinálni. Megoldják a feladatokat, ha gondjuk akad, kérdezhetnek, odamehetnek a tanárhoz. Van egy lapjuk, amit alá kell íratni a tanárral, hogy elvégezték a feladatot. Le kell ellenőriztetni, amit csináltak. Ez a fajta tanulás nagyobb önállóságra készteti őket. Te fedezed fel, te dolgozod fel. A tanár szerepe csak ellenőrző, segítő és visszaigazoló. Egy irodalom órán, ahol jártam kortárs novella volt kiadva a diákoknak, amit el kellett olvasniuk. Kaptak hozzá egy feladatlapot, amit meg kellett csinálni. Önállóan írták, egészítették ezt ki. Volt a gyerekeknek véleménye, el is mondták, majd együtt megvitatták.

Hogyan telt a nap további része? 

Hétfőn délután kosárlabdázni és futballozni voltak a gyerekek az iskola tornatermében. Mi este a tanárokkal Mindenbe mentünk (Espelkamptól 30 km-re), egy remek görög étterembe. Ez a város Ulla lakhelye, ő nap mint nap ingázik, ahogy a legtöbb tanár itt az espelkampi gimnáziumban.

A keddi napra egy kirándulást szerveztek a németek. Hová utaztak?

Hamburgba mentünk. Két és fél - három órás buszúttal jutottunk el oda. Sajnos a németektől elszeparálva, két külön busszal mentünk. A gyerekek kicsit bánkódtak is emiatt, de aztán az ottani látnivalók mindenkit kárpótoltak. Az általános iskolások a "Miniatur Wunderland", mi pedig a "The Dungeons" nevű kiállítást tekinthettük meg. Számomra ez volt a legkiemelkedőbb élmény a kint töltött idő alatt.

Ízelítőül álljon itt egy videó a nem mindennapi interaktív kiállításról,
melynek megtekintése 10 év alatt nem ajánlott:
 https://www.youtube.com/watch?v=XNqmursi5r0

Sétáltunk a kikötőben, majd mi tanárok beültünk a Nordsee halas étteremlánc egyik éttermébe, ott ettem lazacot életemben először. Innen nagyon későn értünk haza, mert dugóba kerültünk.

A további napok a Luther-projekt keretében teltek. Mit takart ez a program?
Szerda-csütörtök-péntek Luther program volt az általános iskolában,  ott ezért nem is volt tanítás. Az énektanárnő írt egy musicalt Luther életéből, arra próbáltak. Mások Luther várát raklapokból rakták össze, de voltak olyanok is, akik kirándulni mentek. 

Szerdán délután az Atoll élményfürdőbe mentünk, csütörtökön pedig az ifjúsági centrumba vittek bennünket. Az udvaron gördeszkázni, görkorcsolyázni, focizni és kosarazni lehetett, bent csocsózni, billiárdozni. A büfé mellett sok-sok társasjáték is várta a fiatalokat. Jó volt látni egy olyan helyet, ahol a diákok lazán, de mégis valamiféle keretek közt hasznosan töltik el a szabadidejüket. A kiszolgáló személyzet huszonéves önkéntesekből áll, akik társadalmi munkában végzik a feladatokat. A hely egyébként délután 4-től van nyitva estig. 
A péntek délutánunk szabad volt, mindenki oda ment, ahova gondolta. A családok elvitték a gyerekeket erre-arra, minket Bӓrbel vitt el Lübbeckébe, a szomszéd városba. A sétálóutcán remek kis üzletekben jártunk, majd beültünk egy olyan kávézóba, ahol csokikat is készítettek helyben. Péntek este Espelkampban a felnőttekkel rock koncertre mentünk.

A hazautazás előtti napon milyen programokat szerveztek a vendéglátók? 

A szombat délelőttünk szabad volt. Délután 3-kor a LudvigSteilHof-ban kezdődött a Luther program egy Istentisztelettel, mivel a templomuk felújítás alatt állt. Zsoltárt kellett felolvasni részenként, melybe mi magyarok is bekapcsolódtunk. Ezt követően kétszer egymás után előadták a musicalt, miközben kint sátras kirakodás várta az érdeklődőket. Este egy kis bulit is rendeztek, de ez az ottani szabályok szerint 9-kor befejeződött. Még aludtunk egyet és vasárnap reggel 8-kor indultunk el és hétfőn hajnalban értünk haza.